Hogy mi a szüzsé? – Kérdem néha magamtól – és szemöldökráncolva eszmélnem kell: a mainstream. Amit aztán ezer perspektívából figyelhetnék, például hogy van benne népáltalánosító (direkt nem sablonosítót mondtam), embereket összeboronáló hatás, amit akár kulturális internacionalizmusnak is nevezhetnék, és ha így van, akkor örülhetnék is, mégsem vagyok boldog. Mert a mainstream nadrágja szűk, millióan tuszakolják bele magukat, és a hozomány, hogy egyre anorexiásabbak lesznek az emberek: agyilag.

Rövidül a skála, lassan digitális lesz minden (0,1): „szar, vagy fasza” – kábé ennyiben merül ki az értékítélő-képesség a gimisek, egyetemisták és dolgozó csoportok körében, és ilyen állatias ’esztétikai’ hozzáállás esetén már nem is olyan szívesen vállalok közösséget. Mert a szüzséből eltűnik az evolúció összes találmánya: szándék, katarzis, merengés, a tűz, a jég, és az egészből csak egy színtelen-szagtalan maszlag marad. Egy olyan sivár szellemi tér, mint Winston Londonja.

Durkheim azt írta, hogy a homo sapiens csak a faj, a homo socius a tuti, akiket a kultúra összekovácsol és lesz társadalom, stb. De szerintem nem homogén elemekről beszélt. Márpedig a mainstream fájdalmasan unalmas, hányszor tudsz egyhuzamban a Mekiben kajálni? Alkalomadtán jó, mert egyszerű, konzerv és ez is jelenthet változatosságot, de…  

…de a szubkultúrák is elég önmeghazudtoló módon viselkednek. Feljönnek a föld alól, s ezzel minden hitelüket elvesztik, hiszen tudhatnák, hogy ezzel ők is a mainstream kis katonái lesznek, divatmorzsákká válnak, az árnyalatok pedig beleolvadnak az árnyékba.

post influence by