"Mi az, ami nem újságírás?" címmel megjelent a Karmán egy írás, erre reflektálnék.

Egyik ex-főszerkesztőm írta msn-en, hogy két fajta újságírás van: amiért fizetnek, és amiért nem. Ezen a már-már aforizmikus kijelentésen nehéz hirtelen fogást találni, de talán nem is kell gyorsan, őrölnek majd az évek malmai. Újságíróra - vagyis emberre, aki információt gyűjt, bőrbe köti, majd megosztja másokkal - addig van szükség, amíg vannak emberek, akik erre igényt tartanak. Vagy mert lusták, vagy mert ők maguk nem képesek olyan (internethasználatra) információgyűjtésre, mint az újságírók.

De ezek a konzervinformációkon (csak rakd elém, én úgy is megeszem) élő generációk - minden bántás, vagy fricska nélkül - lassan kihalnak mint a dinoszauruszok. Nincs minőségbeli különbség az ő tartalomfogyasztásuk és a miénk között, egyszerűen csak felnövőben van, és részben már felnőtt egy korosztály, akik 'living and learning with social media'.

Nem voltam öntudatomnál a '90-es évek előtt, de volt olyan, hogy 'nem hiszem el, amit az újságban írnak?'. Vagy 'áh, ez csak kamu, felfújja a média', stb? Kétlem. Az internettel hatalom került az emberek kezébe, és ennek az észleletnek lett az egyik oldalhajtása a szkepszis, amit csakis az nyugtat meg, ha én magam járok a dolgok után, de nem azért, mert a pénz motivál.

Ennek ellenére nem gondolnám, hogy a mobilkommunikációs trend végére úgy kerülne pont, hogy kihal az utolsó még élő újságíró is, és akkor legyen szabad verseny az információk és a blogok között. Mércék, autentikusnak vélt (?) források, etalonok mindig is lesznek, hiszen a legdemokratikusabb hálózatokban is vannak gócpontok, viszont...és most itt néhány szempontot feldobnék a falra:

• a fogyasztó is érzi, ha át akarják verni, irányítani akarják, stb, miért ne informálódjon onnan, ahol nem ütközik már a leadben hátsó szándékba 
   
• mennyivel személyesen kiskarcsi laza, stresszmentes (vagy éppen attól túlfűtött) blogját olvasva tájékozódni - vagy inkább onnan szörfözni indulni -, mint egy vadidegen csávó fizetésízű soraiból kihalászni a valóságot a beletettemmertaztkívánjaafőszerk fordulatok közül
   
• az internettel kicsit nagy lett az ember arca, nem gondolja már úgy, hogy lennének elérhetetlen dolgok. Ha akarod, pötyögsz egy minimálisat, és dobsz egy mailt a köztársasági elnöknek. Vagy ha ahhoz van kedved, felhívod a Barcelonát, kérsz egy időpontot Messihez, és ha mákod van, bemehetsz hozzá, vagy felhívhatod. Bármit megkaphatsz, ha ügyesen csinálod. Közelebb jött a világ, ez van.
   
• és persze, amiről Dr. Tits írt: ma már a 'how to' korát éljük. Kicsit átfordítva, nem egy-egy penge újságíró mondja meg a frankót, hanem az internet, de úgy globálisan.

"Mi számít újságírásnak 2009-ben?"

- Az idő. És persze lehet rögtön mondani, az idő pénz. De nem vonnék le ilyen gyorsan analógiát. Az idő. Csupán annyi, hogy valakinek van-e ideje útánajárni dolgoknak, vagy sem. Az elérhető információk ma már mindenki számára elérhetőek, a titkok pedig mindig is titkok maradnak az átlagember számára.

De ahhoz, hogy újságot írj, információt ossz meg másokkal, nem kell nagy etwas. Csak a kiválasztódás során jó helyre kell kerülj. Elvégre információt létrehozni és megosztani a világ legtermészetesebb dolga, erről szól az emberi kommunikáció, csak a mobiltechnológiákkal megszűnt a nagy pénz hegemóniája, és mindenki egy önálló kis médium lett. A kérdés, hogy ezt mennyire használja ki. (Na meg hogy ki, és mennyi haszonért biztosít neki platformot ahhoz, hogy ő médium legyen.)