Olvassa az ember a híreket, felháborodik, meg hőbörög kicsit, aztán kész is van, mert vele úgysem fog ilyesmi történni. Ezt hittem én is, aztán fél kilenc körül a Rákóczi tér és a Baross utca között háromszor pofán vágtak 6-os villamoson.

Ezerszer megírták már ezt a történetet dühös szülők, lehozták már a híradók, káromkodtak kocsmában miatta, úgyhogy rövidre fogom. Rossz emberre néztem, rosszkor, aztán a rossz ember arcba öklözött. Felhasadt az ajkam, kicsit feldagadt az arcom, semmi komoly. Nem is a fizikai részével van a baj, reggelre elmúlik. De, bazz, egy tömött villamoson ezt azért ne már, légy szíves! Elég volt ránéznem az üvöltöző húsz év körüli srácra, aki miután közölte, hogy ne nézzem, már jött, és ütött is. Persze nem lépett közbe senki, annyi mákom volt, hogy le tudtam szállni a megállóban. Itt véget is ért a sztori.

Jobban megérné birkának lenni, és kussban tűrni, hogy valaki üvöltve anyázzon a villamoson? Jó, nem én fogok rendet tenni a magam ötvennyolc kilójával, de legalább rosszalóan odanézek. Nem is az a negyvenes hölgy, aki megpróbálta fél kézzel feltartani a srácot. Nem volt sok esélye, de megpróbálta. (Ezúton is köszönöm neki!) Ha biztonsági őrök lennének, akkor meg rendőrállam. Ha bekamerázzuk, akkor személyiségi jogok, jaj. Ha betartod a szabályokat, jeggyel, bérlettel utazol, nem hordasz magadnál levágott emberi fejeket, akkor miért zavar, hogy ott egy szekus a villamoson, vagy felveszik-e, hogy unott arccal mész a Blahától az Oktogonig? Kifejezetten örültem, mikor hat biztonságival utaztam az éjszakain. Biztonságérzetet nyújt, innen jöhet a neve is.

Arról nem is beszélve, hogy mögöttem három fiatal, külföldi lány utazott. Sajnos nem láttam a reakciójukat, mert mint írtam, a hátam mögött álltak, illetve egy ököl volt az arcomban. De nem tennék rá sokat, hogy vidáman mesélik majd otthon anyunak, apunak, hogy milyen jó is az echte ungarische tömegközlekedés. Hello, tourist, vérző szájú, szőke srác on the left side. Kíváncsi lennék rá, hogy nevetgélve beszélgettek-e tovább, miután leszálltam. Sőt, úgy egyáltalán kíváncsi lennék rá, mi történt, míg hazafelé sétáltam. Ha valaki esetleg ott volt, kérem, kommentelje be az utójátékot!

Az tuti, hogy a részemről ennyi volt. Írhatnék a BKV-nak, a BKV figyelőnek, a rendőrségnek, hogy megütött egy szemöldök piercinges fiatalember. Önámítás lenne azt hinni, hogy ezzel bármit is elérnék. Elpazarolt idő. Többet érek azzal, ha most inkább borogatom az arcom. Addig se pofázok, mert azért talán eltörik a karom is.