Nemrég egyik kollégával beszégettünk egy kávézóban a Magyarországon egyre inkább elharapódzó jobboldali szélsőségekről. Mindketten aggályunkat fejeztük ki, hogy meddig engedik illetve engedjük ezt fajulni. Az egyik legnagyobb problémának azt láttuk, hogy nálunk nincs meg egyfajta egység ezzel szemben, talán nem is alakulhat ki nemcsak itthon, hanem máshol se ezzel szemben egyfajta hasonló szervezett mozgalom, vagy ellenállás. A véleményem az volt, hogy én nem fogok kimenni az utcára és ugyanolyan stílusban randalírozni, mint ők. Valahogy máshogyan kellenne ennek gátat szabni, illetve valahogy eltüntetni a köztudatból.

Ma reggel leültem kávézni és a kezem ügyébe került egy Népszabadság (ez most nem a reklám helye, nyilván máshol is megjelent ugyanez az esemény) és azt találtam a címlapon, hogy a civilek elűzték a neonácikat. Drezdában 15 ezer civil akadályozta meg, hogy a fasiszták tönkretegyék a városukat. Szembeszálltak velük és győztek, nem hagyták, hogy a szélsőségesek kisajátítsanak egy megemlékezést (szombaton volt 65 éve Drezda II. világháborús porig bombázása). A németek csatát nyertek a saját múltjukkal és annak rosszindulató újrahajtásaival szemben. Felteszem követendő példa lehetne számunkra is. Nekünk se kellene hagyni, hogy egy-egy nemzeti ünnepen vagy megemlékezésen kiürüljön Budapest, csakhogy kimaradjon mindenféle balhéból és ne essen baja.

Persze ez most szépen hangzik, mondhatja bárki tessék menjél és szállj szembe velük. Ez igaz, csak itthon is kellene egy olyan civil, mindenféle párttól és politikától illetve politikustól mentes civil együttműködés, amely képes ekkora tömeget megmozgatni és kivinni az utcára. Sajnos az a baj, hogy ez itthon nem igazán lehetséges, mert egyetértek azokkal, akik esetleg azért nem vesznek részt egy-egy ellentüntetésen, mert ott van valamelyik párt tagja. Mint mindent ezt is megpróbál kisajátítani a politika, és ezáltal mindez hiteltelenné válik. Úgy ahogyan az országunk és lassan minden gondolatunk.