Nemrégiben történt, hogy a ránk oly nagy hatással lévő és számunkra oly kedves, végre kimondható nevű elnök Nobel béke-díjat kapott. Ma pedig átvette azt Oslóban, a Nobel-bizottság norvég elnökétől. Természetesen Obamáról van szó, akinél talán csak a csalódott Hilary nagyobb agresszor. Nos a díjat azért kapta, mert sokat fog tenni a világbékéért, a konfliktusok elkerüléséért. Valóban elkezdte leépíteni az iraki megszálló hadsereget, hogy aztán újabb katonákat küldhessen Afganisztánba, mert ahogyan "Hősünk" nyilatkozott: "Háborúra néha szükség van". Ez igen, nem lehet azt mondani rá, hogy kertelne, kimondja amit gondol - végülis a Fehér Máz is áttért a nyílt forráskódra - , mi pedig éljenzünk Neki, tapsolunk, mintha legalább az ötvenes években lennénk és muszáj lenne. Nem az, de ez minket nem érdekel. Sőt! Az Elnök Úr baráti szeretettel kérte meg főleg európai kollégáit, hogy segítsenek Neki az afganisztáni misszióban és ugyan küldjenek már ki katonákat oda. Szerencsére nem mindenki olyan birka mint, mi és tud nemet mondani. Gyönyörű, hogy beszédeiben milyen könnyedén tud elsiklani bizonyos elemek fölött az elnök. Indoklása az volt a csapaterősítésre, hogy meg kell védeni az országot a kormányellenes erőktől. Irakba olyan indokokkal mentek a katonák korábban, hogy fent kell tartani a nehezen kiharcolt! demokráciát. Nos ahogyan azt nemzetközi tanulmányok felvételimen is írtam, ezek a beavatkozások nemcsak az ENSZ alapokmányába ütköznek (be nem avatkozás elve), hanem nagyobb kárt csinálnak az ott élőknek, mint hasznot. Mióta az USA bevonult ezekbe az országokba rengeteg öngyilkos merénylet történik, amelynek áldozatai nem a katonák, hanem nők, gyerekek, öregek. Olyan ingatag demokráciákat építenek ki ezekben az országokban, amik egyik pillanatról a másikra összeomolhatnak és aztán ennyi elég is ahhoz, hogy USA fellépjen, mint Hős Megmentője a demokráciának.

A díj átvételekor a bizottság elnöke a környezetért tenni kívánó Obamáról is beszélt. Én erre csak annyit mondanék: Kioto.