A napokban hazafelé tartottam az ötös buszon, amikor mellém került két fiatal. Egy lány és egy fiú. Ránézésre olyan 15-16 évesek lehettek. A lány elkezdte felolvasni a srác hátizsákján lévő feliratok: "kuruc.info, vesszen Trianon" és a többi. Rögtön felfigyeltem. Kár volt, mert innentől kezdve nem tudtam nem figyeni rájuk. Sajnos. A srác úgy gondolta, hogy ezekre a "jelszavakra" vevők az emberek. Szerintem nem. Látszott rajta, hogy meggyőződéses. A ruházata is ezt tükrözte. A pulóvere is ezt hangsúlyozta, majd tovább néztem rajta. Farmer és Nike cipő, mert az olyan nemzeti. A két fiatal beszélgetett. A srác a nővéréről beszélt, aki 19 éves és egyetemre jár, a srác természetesen kommentálta ezt: "nem tudom mi a f**sznak". Hát igen én se tudom néha, mert hát nyolc általánossal rendkívül stabil és kiszámítható életem lehetne. Emellett még talán el is tudtam volna menni, de ekkor megszólalt a legény mobiltelefonja: "Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában...". Na ekkor már rendkívül nagyot kellett nyelnem, hogy ne mondjak és tegyek semmit. Szerencsére tudok nyugodt lenni és a következő megállónál a kis vitéz leszállt.

És meghagyta nekem, hogy most ezt hova tegyem? Ismeri egyáltalán a múltat és a jelent? Kinövi-e vagy nem? Ő lesz az ország jövője?

Elszomorodtam és dühös voltam. De kire legyek dühös? Rá? Miért? Ő szerintem nem tehet róla. Valahol teljesen máshol vannak a problémák. Tisztába kéne tenni a dolgokat és valahogy ezt vissza kellene szorítani, mert nem gondolom, hogy ez egészséges lenne a mi kis nyamvadt társadalmunkra, amelyre a legjobb és legnagyobb hatással a felejtés lenne és a jövőre való koncetrálás.

Persze ezzel én vagyok így, és még hányan? Sajnos nem sokan.