Itt van három csávó, akik láthatóan puszta exhibizionizmusból muzsikálnak, fogtak pár garázs zenekart, komponáltak belőlük pár számot meg egy gyenge cirkuszi imázst. Íme az ország legjobbnak választott együttese, akik hazánk képviseletében fellépnek majd az MTV Music Awardson: the Kolin. 

1. miért gondolja ma minden - nem csak magyar - banda, hogy nekik olyan megjelenés kell, amilyet még nem látott a világ? Ja, funkcionárius, de attól még csont nélkül lehet gyenge, meg hatásvadász, de legfőképpen izzadtságszagú. (folytatás a klip után)

2. még honlapjuk sincsen, vagyis gondolom épp e percekben tákolja össze pár főiskolás haverjuk egy bucimaci kifestő szkennelése után. (a MySpace-ük viszonylag látogatott, de nem kiemelkedően.)

3. az zavar a legjobban, hogy üresek a szövegeik. ettől tán még a Scooter is tartalmasabb, és azért ez már elég nagy fika. tessék meggyőződni róla:

1. folyatás: mintha nagyanyám beszélne belőlem: két egymást kizáró eshetőség van - azért húzza magát valaki ilyen jelmezbe, mert úgy érzi, az embereknek oda kell figyelnie a jelentésére, viszont ha valóban olyan jelentése van, akkor nincs szüksége ilyen seggrázós jelzőfényekre.

Most részben elfogadom az érvelésem, ám ugyanakkor kegyetlenül az arcomba bámul a tényállás: hé öcsi, 2009-et írunk!
És ez sok dolgot megváltoztat. Amikor a MySpace a második legnagyobb social networking oldal, és boldog, boldogtalan zenész, vagy inkább sztár akar lenni, akkor hogyan törsz ki? (Most tekintsünk el attól, mi a fenének lenne valaki sztár.)

A válasz: megpróbálok ráhatni földön, vízen, levegőben, szóval új hangzás kell, új vizuális élmény. mit élmény? sokk! penetráció! kis flusser-i flashback: ökölként kell átcsapni az érdektelenség hálóján.

Háló? Mi? Mondhatnánk azt is, hogy világháló, és akkor tán egyszerű belátni, hogy milliárd internetező, és milliónyi wannebe internetszár között nem éppen egyszerű érvényesülni. De a kérdés felúszik a felszínre: nem öli-e meg a sok mesterkélt motívum a művészetet, de még a szórakozást is? Ezt döntse el az, hányan emlékeznek majd jövőre a the Kolinra, és hányan nem.

Szörfözgettem a Twitteren (mi mást csinálhatna manapság egy jóvágású fiatal kölyök ebéd után?) és megakadt a szemem Árpa Attilán. Na mondom, megnézem már, hogy s mint felé. Gondoltam is magamban, biztos vannak fasza kis tippjei, hogyan kúrjunk el kurvasok pár műsort, és zsákoljunk be pár millát, ezért benéztem a portájára.

Tévés itiner helyett relevációk vártak: "Somehow our devils are never quite what we expect when we meet them face to face." Mégsem ezek a szamárfüles gyűjtőfüzetecskébe illő életigazságok döbbentettek meg igazán, hanem az, hogy Árpa nem kommunikál, ő kajakra kinyilatkoztat! Followers: 208, Following: 0. Ő aztán szarik mindenkinek a véleményére.

Csak egy hozzá hasonlóan nagy formátumú "embert" ismerek, aki ilyen császárságra képes Twitteren:

Ez az igazi Modern Talking. (Gondoltam beteszem még a Vatikán YouTube-channeljét, de azt már úgy is mindenki látta. Na jó, csak hogy teljesen legyen a brancs Visegrádon)

Hogy mi a szüzsé? – Kérdem néha magamtól – és szemöldökráncolva eszmélnem kell: a mainstream. Amit aztán ezer perspektívából figyelhetnék, például hogy van benne népáltalánosító (direkt nem sablonosítót mondtam), embereket összeboronáló hatás, amit akár kulturális internacionalizmusnak is nevezhetnék, és ha így van, akkor örülhetnék is, mégsem vagyok boldog. Mert a mainstream nadrágja szűk, millióan tuszakolják bele magukat, és a hozomány, hogy egyre anorexiásabbak lesznek az emberek: agyilag.

Rövidül a skála, lassan digitális lesz minden (0,1): „szar, vagy fasza” – kábé ennyiben merül ki az értékítélő-képesség a gimisek, egyetemisták és dolgozó csoportok körében, és ilyen állatias ’esztétikai’ hozzáállás esetén már nem is olyan szívesen vállalok közösséget. Mert a szüzséből eltűnik az evolúció összes találmánya: szándék, katarzis, merengés, a tűz, a jég, és az egészből csak egy színtelen-szagtalan maszlag marad. Egy olyan sivár szellemi tér, mint Winston Londonja.

Durkheim azt írta, hogy a homo sapiens csak a faj, a homo socius a tuti, akiket a kultúra összekovácsol és lesz társadalom, stb. De szerintem nem homogén elemekről beszélt. Márpedig a mainstream fájdalmasan unalmas, hányszor tudsz egyhuzamban a Mekiben kajálni? Alkalomadtán jó, mert egyszerű, konzerv és ez is jelenthet változatosságot, de…  

…de a szubkultúrák is elég önmeghazudtoló módon viselkednek. Feljönnek a föld alól, s ezzel minden hitelüket elvesztik, hiszen tudhatnák, hogy ezzel ők is a mainstream kis katonái lesznek, divatmorzsákká válnak, az árnyalatok pedig beleolvadnak az árnyékba.

post influence by

Este 11-re érhettünk fel, akkora már hatott a gomba. Megint előjött a kettőség makacs érzése bennem: dolgozni és szórakozni fogok egyszerre. Nem ez az első alkalom, voltam már így máskor is a nyár folyamán, azonban nem arra kell gondolni, hogy az ember összeköti a kellemeset a hasznossal. Ez valami egészes más. Kutatás ez a maga nemében, felderítés. Tanulás mások kinyilatkozásaiból. Egy jó cikkért mindent meg kell hallgatni.

Kezd kiürülni a fejem. Beljebb is megyek a tánctérre… ”Goára nem tanítanak táncolni sehol –mondja Zsola, aki 28 lehet első ránézésre - A zene mozgat meg itt is, de a ritmust az agyad kapja el. Én mindig csukott szemmel táncolok és teljesen átadom magam a feelingnek.”

Erről a feelingről másokat is kérdeztem. Aki igazán érti az barátságos, és megpróbálja elmondani amennyire csak lehet. Süti (23) egy nagyobb társaság központi alakja volt. Elmosolyodott és a szemembe nézve mondta: ”Kész kell legyél arra, hogy elfogadd a lehetőségét egy másik világnak. Ez nem megy egyik napról a másikra. Ha pedig abban a világban is magadnál vagy az egy olyan érzés, az olyan…. amire nincsen szavunk. De mondom ehhez a normális érzékelés és tudat határán jóval messzebb kell menni…”
A társaság másik tagja ezen felbuzdulva hozzáteszi: ”Ilyenkor nincs szükségem se piára se kajára, vágod? Elvagyok hajnalig és örülök a fejemnek!”

Minél több emberrel beszéltem, annál inkább megjött a kedvem a tánchoz. Kerestem a dimenziót. Remek volt, néha megelevenedett a díszlet.
Zöld kígyó is volt.

Magyarország nem volt éhes mégis lenyomtak a torkán egy gombócot a lá Barack (Obama). Történt, hogy derék elnökünk a kampányában még mikor csak pályázott a bohóci címre, megigérte, hogy bezáratja a Kuba szigetén fekvő Guantanamói börtönt és azokat a rabokat elszállítják onnan. Például Magyarországra és más országokba. Természetesen az USA-ba nem, hiszen az növelné a terrorfenyegetettséget és akkor csökkenne emberünk népszerűsége...

Nos ezért mi kapunk, ha jól emlékszem egy pakisztáni fiatalembert, akit át kell nevelnünk, vissza kell illesztenünk a társadalmunkba. De miért a miénkbe, amelyik eléggé eltér az ő kulturájától? Miért kell ráhúzni mindenkire az nagy NYUGATI KULTÚRÁT mégha nem is akarják? Miért hisszük, hogy ami nálunk természetes az máshol is az? Miért nem múlt már el ez a fajta "nyugati arrogancia"? És kis hazánknak miért kell beállnia ebbe a sorba?

Például mehetnének Szaúd-Arábiába, ahol a milliárdos hercegek a palotáikban, arany kalitkában "nevelik át" a korábbi terroristákat. A saját kulturájában, talán a saját országában könnyebb lenne.

Ráadásul nekünk semmi közünk nincs ahhoz, hogy az USA-ban kit és miért itéltek el. Vagy ha igen, akkor cserélhetnénk is. Meg szabhatnánk cserearányokat. Például egy gyilkos két pedofilt ér és így tovább.

Álljunk egyszer végre a sarkunkra és ne mondjuk mindig "Sam bácsinak", hogy igen persze Neked mindent!

A MU a 96. percben verte a City-t a közelmúlt egyik legnagyobb visszatérésével: Michael Owen hátborzongató revansot vett. Neki örömünnep, a kisebbik manchesteri csapatnak meg ideglelés, mert nem érdemeltek vereséget. Nemrég meg Czink Melinda megnyerte élete első WTA-tornáját, óriási siker! Melida 17 éves kora óta, azaz már kilenc éve profi, és végre elérte. Mégis mindenki még Szávay-val foglalkozik, akit akármennyire is szeretünk, lassan ki kéne már engednünk a rivaldafényből – rossz neki is, nekünk is -, és azzal törődni, aki vért izzadva küzdte fel magát 37-nek a világranglistán. Mégsem ezt tesszük. Hol itt az igazság kérem?

 De rá kell eszméljek, hogy sehol. Hiszen makkegészségem egy perc alatt konvertálódik Pavlov csahos kutyájának reflexív ugatásává – mikor tüsszentés, szúnyogcsípés és minden más előzmény nélkül meghal tőlünk párszár kilométerre egy ember – majd megnyugtatásnak álcázva jön a média és kitörli a szememből a gyermeki csipát: ezerből hatan meghalhatnak ilyen h1n1 tüdőbakteriálisfertőzésizébe. És félteni kezdem a szeretteim és saját magam életét. Utóbbit először.

Lehet, ezzel egyedül vagyok? Mármint az BKV-utasok nem feszengenek jobban, mint egyébként. Budapesten nincs nagy hype-ja a vírusnak, a Scooter megjelenéséről sokkal több szó esett társas interakciókban, mint a disznóinfluenzáról, ami nagy és zsíros csülkével vágja tarkón nyugadalmam. Miért e kuss?

Ez nem egy fordított képlet, ahol a népek sablonos hidegvérükkel leplezik aggodalmukat. Óh nem! Ez struccpolitika. Valamilyen szinten kivetkőzve pejoratív konnotációjából, de valamilyen szinten mégsem. *

Itt jön be az a magyar nemzeti csecsemőláz, hogy nincs kollektív gondolkodásunk. Kis társadalmunk kiszámíthatatlan, senki sem tudja, mi járhat a másik fejében. Ahogy az 1hét-ben mondták: „Ez nem valami jó, mer’ ez egy szar!” Mert hát nem lenne épp terhünkre, de legalábbis az enyémre biztos nem, ha érezném egy kicsit, mi a new deal, most akkor odafigyelünk egymásra, nem köhögjük le egymás vállát a buszon meg ilyenek. Vagy azt mondaná a BKV és vidéken is minden társaság, hogy kérem szépen a járvány ideje alatt 150-200 százalékkal gyakrabban és alaposabban tisztítjuk a járműveket. Meg igazából a közintézmények is nyöghetnének egy hasonlót. Persze, a gyakorlati részében sok hűhó semmiértnek is felfoghatjuk, de a freudi rossz kulturális közérzetünkön, legalábbis az enyémen dobna egyet.

Ehelyett megy a szokásos magyar cigánykodás, ki mikor kap vakcinát, mennyire fontos „stratéglailag”, és akkor én mé nem, mikor én hugyoztam a Dunát? Satöbbi.

* Nem szánnám revelációnak, de jókívánságnak mindenképpen, hogy legalább saját portánkon rakjunk rendet, öntsünk tiszta moslékot a disznók poharába, játszunk kicsit áentéeszeset egyedül, hiszen a csorda is csak akkor alakul ki, ha vannak gondolkodó egyének, akik később összeállnak, „mint az LGT.”